Egy kisebb kihagyás után a legfrissebb tesztünkben a több mint száz éve asztalitenisszel foglalkozó óriás, a Nittaku újonnan bemutatott Hammond Z2-es támadó borítását mutatjuk be nektek. A jelenleg zászlóshajónak tekinthető Fastarc borítás-szériát a vállalat németországi telephelyein gyártják, ezzel szemben a Hammond Z2 Japánban készül. Ezen különlegességén túl a nemzetközi asztalitenisz-társadalom a terméket különlegessége és minősége miatt igencsak elismeri, így mindenképpen úgy gondoltuk, hogy érdemes kipróbálnunk és írnunk erről a „game-changer” szoftról pár sort a sportág hazai szerelmeseinek. Rövid kutatómunka után nyilvánvalóvá vált, hogy a gyártó célja a Hammond Z2 piacra dobásával egyértelműen az, hogy stabil alternatívát nyújtson a domináns támadójátékot kínáló elitborításoknak. Tesztünk főszereplőjét piros színben, illetve 2.0 vastagságban vizsgáltuk. A palettán ezen a modellen kívül szerepel még 1.8mm-es és max-os (2.2-2.3mm) verzióban is a borítás.
Felbontva a csomagolást, nagyon pozitív meglepetésként ért, hogy borításvédőt is adnak a Hammond Z2 mellé. Sokan nem használnak ilyet, viszont véleményem szerint mindenképpen hasznos és segíti a borítások eredeti állapotának hosszabb megőrzését. A fedlappal azonos színű közepes pórusú szivacs keménysége 45º, ami az újhullámú támadó-borításokat illetően a közepes tartományba tehető (papíron
), de mindenképpen megfelelő alapot ad a könnyebb kezelhetőségnek. Maga a fedlap rendkívül tömör és a gyártó elmondása szerint különösen magas százalékban tartalmaz természetes gumit, így már első ránézésre is a legmagasabb szintű borítások benyomását kelti. A kellemes illatú gumilap tapadósságát illetően a Nittaku Fastarc G1, illetve a Tibhar Evolution MXP borításokéhoz hasonló, viszont azoknál első érintésre is rugalmasabb. Vágatlanul a borítás a 68 grammos súlyával szintén átlagosnak mondható.
Mikroszkóp alatt összevetve a borítást a Nittaku Fastarc C1-essel:
Az első teszteléshez mindenképpen tisztafát szerettem volna igénybe venni, hogy mindenféle plusz gyorsító, harapó hatás nélkül tudjam vizsgálni a játékparamétereket, így a borítást egy Yinhe Uranus U3 ütőfára ragasztottam fel Revolution 3.0 vizes bázísú normál viszkozitású ragasztó használatával. A második teszthez a Xiom Hugo Calderano HAL ütőfámat vetettem be. Annak ellenére, hogy két-két réteget vittem fel az első ragasztás során is az ütőfára, illetve a borításra is, meglepően könnyen, mindenféle ujjbegyes dörzsölgetés nélkül tudtam „újrahasználni” a borítást a második ütőfán, ami nem elengedhetetlen szempont a tesztelni, próbálgatni kedvelő sporttársak esetében.
Már az első ütéseknél azt éreztem, hogy egy nagyon dinamikus, de jól kontrollálható és labdabiztos borítást ragasztottam az az ütőfámra. Mivel a játék során rendszeresen forgatom az ütőket, általában az okoz gondot, hogy a két oldalam (OX szemcse és sima támadó szoft) között túl nagy a sebességkülönbség. Annak ellenére, hogy a gyári leírással kicsit ellentmondóan a szivacskeménység inkább 50 fok környékének és enyhén katapultosnak érződik, kellemesen irányíthatónak tartottam. A korábban bevetett próbálkozásaimmal (Nittaku Fastarc G1, Tibhar MXP, Gewo Hype XT) összehasonlítva lényegesen stabilabbnak éreztem az ütéseim annak ellenére, hogy gyakorlatilag semmit sem vesztettem a támadó ütéseim gyorsaságából. A biztosított alaptempó nagyon magas, így azt kell, hogy mondjam, a tesztelt 2.0-ás vastagság több, mint elégnek bizonyult a játékomhoz. Benne van a pakliban, hogy a maxos borítással már lett volna egy-két teniszes szlenggel nevezett „sátor fala” ütésem is. Valószínűleg a legmagasabb szinteken játszó, technikailag teljesen kiképzett játékosoknak nem okoz gondot a maxos verzióból sem kihozni a borítás adta lehetőségeket.
Mind tenyeres, mind fonák támadójáték esetében rendkívül labdabiztos tudtam maradni, ami gyanítom, hogy a viszonylag kemény szivacs és a puhább, tapadós fedlap kombinációjának köszönhető. Ami kifejezett erősségként jelentkezett nálam ebben a játékelemben, az a középtávolságról megjátszott kontrapörgetések stabilitása. Összevetve a hasonló katapultos tensoros borításokkal, lényegesen magasabb kontrollt tapasztaltam az ütéseim alatt még éppen kezelhető katapult-hatással fűszerezve. Jóval gyakrabban éreztem azt, hogy tudatában vagyok annak, mi is történik valójában az ütések közben, illetve hogy azok milyen kimenetellel zárulnak majd. Azt javaslom, hogy aki még nagyon az asztalitenisz-pályafutása kezdetén jár, inkább válasszon egy lassabb fát, hogy ki tudja tapasztalni a borítást és a vele való játék határait.
A rövid, de viszonylag magas szervák esetében előszeretettel használt támadó játékelem, a „flick” sikeres kivitelezését is nagyban segítette a szoft összetétele. A rugalmas, puha, enyhén tapadós fedlap segít a labda pályára manőverezésében.
Rövid, illetve asztalközeli játéknál kellően körülölelhető a labda mind nyesések, mind szervafogadások esetében, viszont egy-egy nem megfelelően választott ütőszög blokkolások (és akár nyesések) esetében is meglepő outokat tud eredményezni, nem megbocsátva a technikai képzetlenséget. Miután kitapasztalja az ember, hogy milyen szöggel reagáljon a bejövő falsokra és trükkösebb szervákra, nagyon élvezhetővé válik egy-egy asztalközeli csata is.
Összességében nagyon tetszett mindkét teszt alatt a Nittaku Hammond Z2 borítás. A remek kontrollnak köszönhetően számos kiszorított helyzetben is kihúzott a csávából, amellett hogy nem veszített a játékom a sebességéből sem. Valószínűleg a tesztek elején a hétrétegű Yinhe tisztafa sebességét kombinálva a Hammond Z2-vel kicsit túllőhettem a célon, a valamivel lassabb, Off (Off-) Xiom Hugo Calderano HAL ütőfán remekelt igazán, mindenkinek ajánlom, amennyiben teheti, próbálja ki ezt a kombinációt. Azt gondolom, hogy a Nittakutól egyértelmű előrelépés egy ilyen újhullámú borítás bevezetése, amit a Fastarc széria mellett játékosok széles skálája tud majd eredményesen használni. Amennyiben tartósan meg tudja tartani a karakterisztikáját a szoft, akkor nagyon jó ár/értékű vetélytársként szolgál majd a legelterjedtebb és már bejáratott versenytársaknak is.
Amennyiben valaki előszeretettel használ Nittaku borításokat, biztos vagyok benne, hogy a Hammond Z2- ben sem fog csalódni. Bár a borítás szépen támogatja a támadó játékost céljai elérésében már akár középhaladó szinten is, a lehetőségek az élvonalbeli játékosok számára még jobban megnyílnak, a borítás használatával rengeteget lehet fejlődni, korlátot csak a felhasználó fizikai adottságai fognak jelenteni. Bizonyos mértékű rutin kelleni fog ahhoz, hogy igazán szépen muzsikáljon a borítás, viszont ha ez az ember birtokában van, onnantól az élvonaljáték legmagasabb szintjéig masszívan számolni kell vele, hogy az ellenfelünk megjelenik ellenünk egy Hammond Z2-vel püfölve a labdát.
