Sokat gondolkoztam, hogy miről írjam a következő asztaliteniszről szóló blog-bejegyzést. Mi lehet az a témakör, amivel nem foglalkoztak még túl sokat az oldalon és szolgálhat annyi, illetve olyan jellegű új információval a közönségnek, amit hasznosíthatnak az asztalitenisz játékukban. Mivel nagyságrendileg két éve váltottam először teszt jelleggel a hagyományosnak mondható szoft (pips-in) borításról szemcsére (pips-out), így kézenfekvőnek tűnik egy – a tapasztalataimról is szóló – összefoglaló erről a témáról. Annyit előrevetítek már most, hogy olyannyira jól sikerült a próbálkozgatás, hogy azóta sincs egyetlen olyan ütő-összeállításom (pedig azért ezekből már akad bőven), amin ne lenne valamilyen formában egy többnyire OX vagy egy vékony szivaccsal rendelkező hosszú-szemcsés „csúnyaság”. Az elmúlt két évben ugyan kaptam érte hideget, meleget, de annyi bizonyos, hogy rendesen megnehezíthető vele az ellenfelek korábban olykor-olykor túl kényelmes helyzete.
Mindenképpen fontos azt is megemlítenem, hogy tulajdonképpen a hosszú-szemcsés borítások teljesen kiszámíthatóan viselkednek. Annyiban zavarónak tekinthetőek, hogy kevésbé terjedt el a használatuk itthon (ugyanakkor például Indiában a játékosok nagy része előszeretettel használ ilyen olyan szemcse-verziókat), így a játékosoknak limitált alkalmak során van csak lehetősége megtapasztalni, hogy miként kellene kezelni a kellemetlen labdákat. Amennyiben tervezel a jövőben hosszú szemcsét használni vagy éppen most tervezel ennek nekikezdeni, illetve gyakran úgy gondolod, hogy az összes szemcsés játékost el kellene tiltani, akkor szánd rá ezt a pár percet, hogy kicsit képbe kerülj ezzel az egész szemcse kérdéskörrel.
A szemcsés borítások (vagyis „pips-out” gumis felületek) története a 20. század elejére nyúlik vissza, amikor a játékosok felfedezték, hogy a gumiborítás változtatásával különböző hatásokat lehet elérni a labda viselkedésében. Kezdetben fa ütőket használtak, de hamar kiderült, hogy a gumis borítások jobb tapadást és kontrollt biztosítanak az asztalitenisz játékban. Az első pips-out borításokat Kínában és Japánban kezdték el használni, ahol a játékosok igen korán rájöttek, hogy a rövid szemcsékkel ellátott gumifelület képes csökkenteni a labda pörgését és különféle zavarokat okozni az ellenfél számára.
Az asztalitenisz borítások évről évre folyamatosan fejlődnek, és a játékosok technikai eszköztára is kimeríthetetlen. A borítások közül a szemcsés típusok jelentős szerepet játszanak, mind a mai védekező, mind a mai támadó stílusú játékosok repertoárjában. Ezek a borítások különleges tulajdonságai lehetővé teszik, hogy a játékosok egyedi taktikákat alkalmazzanak, több variációt kínálva a játék irányításában. A szoft borítások esetében a gumiszemcsék a borítás belseje felé, a szivacsra mutatnak, így a gumi felszíne teljesen sima. Ez a „tradicionális” kialakítás lehetővé teszi a játékosok számára, hogy nagyobb tapadást érjenek el a labda felületén, ami különösen fontos és előnyös a támadó és gyors, pörgetett ütések során. Ezzel szemben a szemcsés borításoknál a szemcsék kifelé fordulva, a külvilágot szemlélve helyezkednek el. Ez az elrendezés a tapadás csökkentését eredményezi, ezáltal különböző zavaró hatásokat eredményezve az ellenfél számára.
Alapvetően a szemcsés borítások kínálatában az alábbi három fő típust különböztethetjük meg:
-
Rövid szemcsés borítások („short pips”): Ezeket elsősorban támadó játékosok kedvelik, mivel kis tapadással, de rendkívül gyors játékot biztosítanak. Ez a variáns áll legközelebb a hagyományos szoftok esetében megszokott játékhoz.
-
Közepesen-hosszú szemcsés borítások („mid-long pips”): Ezek a borítások egyensúlyt teremtenek a védekezés és a támadás között. A közepes hosszúságú szemcsék kevésbé kontrollálható visszapattanásokat eredményeznek, és összezavarják az ellenfelet, miközben még elegendő tapadást is biztosítanak a labda megfelelő irányításához.
-
Hosszú szemcsés borítások („long pips”): Ez a típus leginkább védekező játékosok körében népszerű. A hosszú szemcsék alacsonyabb tapadással rendelkeznek, és különleges pörgéseket hoznak létre. Ideálisak blokkolásra és a pörgetések hatástalanítására, de a támadások kivitelezése nehézkesebb ezzel a szemcsetípussal. (Mindezek ellenére én jelenleg a bajnokságban egy támadó ütőfán használt hosszú-szemcsés borítással riogatom az ellenfeleimet
Mivel a próbálgatásaim során én leginkább hosszú szemcsés borításokat teszteltem, így az ehhez fűződő tapasztalatomat szeretném a továbbiakban veletek megosztani. A szemcsés borítások lehetőséget adnak arra, hogy a játékosok gyakorlatilag teljesen összezavarják a kevésbé kikupálódott ellenfeleket, különösen a pörgetett labdák kezelésekor. A pips-out borítás nagy előnye, hogy az ellenfél nehezen tudja olvasni a visszapattanásokat, mivel a labda másképp viselkedik, mint a sima szoft borítások esetében. Ugyanakkor a szemcsés borítások használata bizonyos szinten technikai kihívásokat is jelenthet. Azoknak a játékosoknak, akik nem szoktak hozzá, nehézséget okozhat a labda megfelelő kezelése, különösen a hosszú szemcsék esetében. A hosszú szemcsés borítások különösen azoknak a játékosoknak ajánlottak, akik szeretnek blokkolni, és akiknek fontos, hogy a védekezésük ne csak hatékony, hanem összezavaró, akár teljesen kiszámíthatatlan is legyen az ellenfél számára.
A szemcsés borítások rendkívül sokféle variációban elérhetők, így manapság a játékosok saját stílusuknak megfelelően választhatnak az óriási kínálatból. A megfelelő szivacsvastagság és szemcseméret kiválasztása lehetővé teszi, hogy egy borítás egyszerre legyen alkalmas védekező és támadó játékra, a szituációtól függően.
A szemcsés borítások viselkedése különböző játékhelyzetekben
A szemcsés borítások különleges mechanikai tulajdonságai nagymértékben befolyásolják, hogy azok miként reagálnak a különböző bejövő ütéstípusokra, pörgetésekre, nyesésekre vagy az üres labdákra. A szemcsék elhelyezkedése és hosszúsága kulcsszerepet játszik abban, hogyan reflektál a borítás az eltérő játék szituációkra, illetve a bejövő rotációra.
-
Pörgetett labdák ellen
A pörgetett labdák visszaadásakor a szemcsés borítások különösen hatékonyak. A hosszú szemcsék a legjobbak abban, hogy "megtörjék" az ellenfél pörgetését, ami összezavarja a labda mozgását és kifejezetten zavaróvá teszi a visszapattanást. A bejövő topspin labdákra a rotáció mértékével azonos under-spin küldhető vissza. Ez különösen hasznos védekező játékosok számára, mivel a visszatérő labda gyakran „fordított” pörgést kap, így nehézséget okoz az ellenfélnek a következő ütéshez. A rövid szemcsék kevésbé erőteljesek ebben a tekintetben, mivel kevésbé zavarják meg a pörgetést, de gyorsabb és pontosabb kontraütéseket tesznek lehetővé.
-
Nyesések ellen
A szemcsés borítások, különösen a hosszú szemcsések, kiválóak a nyesett labdák kezelésében. Mivel a borítás minimális tapadással rendelkezik, képes "semlegesíteni" a labda pörgését, így az visszafelé, akár ellenpörgetéssel küldhető vissza (a fals-tartalmat gyakorlatilag az ellenfél által küldött spin mértéke határozza meg teljes egészében). A közepes és rövid szemcsék ezzel szemben jobb kontrollt biztosítanak, így lehetővé teszik, hogy pontosabban visszanyesd a labdát, bár kevésbé zavarják az ellenfelet.
-
Üres labdák ellen
Az üres (pörgés nélküli) labdák esetében a szemcsés borítások viselkedése nagyban függ a szemcsék hosszától. A hosszú szemcsék hajlamosak kevesebb energiát közvetíteni az üres labdákra, így a visszapattanások falstartalma olykor-olykor nehezen detektálható lehet. A rövid szemcsék viszont sokkal jobban teljesítenek az üres labdák kezelésében, mivel nagyobb kontrollt biztosítanak, és gyorsabb válaszadásra adnak lehetőséget. Az üres labdák kezelésekor a hosszú-szemcsés borítások OX verziója limitált lehetőségekkel rendelkezik. Az ilyen labdák megindításához, illetve a saját fals generálás végett célszerű szivacsos borítást választani.
A borítás alatt található szivacsréteg vastagsága meghatározza a sebességet, pörgést és a labdaérzetet, így jelentős mértékben befolyásolja a játékélményt.
Hosszú-szemcsés borítások esetében a leggyakrabban használt szivacs-vastagságok az OX (nincs szivacs), 0,5 mm és az 1 mm.
- OX (Szivacs nélküli): Az OX verziók a legvékonyabbak, amelyek lehetővé teszik a legnagyobb kontrollt a pörgetés és a labda viselkedése felett. A játékosok, akik OX hosszú szemcséket használnak, általában védők vagy blokkolók, mivel a borítás közvetlen érintkezést biztosít a labdával. Ez növeli a spin visszafordításának hatékonyságát, ezáltal a „zavaró hatás” maximalizálását eredményezve. Ugyanakkor mindenképp meg szeretném említeni a korlátozó tényezőt is, amit az OX borítások használatánál figyelembe kell venni. Mivel szivacsot ezek a variánsok egyáltalán nem tartalmaznak, így a játék bizonyos aspektusait majdnem teljesen elveszítjük a használatukkal. Gondolok itt elsősorban nyesett labdák visszanyesésére, vagy egy induló pörgető-ütés kivitelezésére szemcsés oldalról.
Az OX szemcsék esetében fontos megemlíteni, hogy azért a ragasztásuk kifejezetten nehézkes. Mivel itt kizárólag a szemcséket tartó gumilapot ragasztjuk közvetlenül az ütőfára, körültekintően kell eljárni. Azt javaslom, hogy hagyományos oldószeres ragasztóval csak az igazán tapasztalt kollégák próbálkozzanak. Kezdetben inkább a vizes bázisú ragasztót ajánlom, azt is úgy, hogy az első ragasztások kivitelezésénél egy-egy tapasztaltabb kollégától kérünk iránymutatást.
- 0,5 mm: A 0,5 mm-es szivacs már valamivel több felfogott pörgetést kínál, mint az OX, ami egyensúlyt teremt a kontroll és a teljesítmény között. Ez a vastagság segíthet a labda sebességének növelésében anélkül, hogy jelentősen csökkentené a pörgetés visszafordításának képességét. A 0,5 mm-es borítást gyakran választják azok a játékosok, akik a blokkolójáték mellett pörgetésre is használják a hosszú szemcséket.
- 1 mm: A 1 mm-es szivacs a legvastagabb, és ezáltal jelentős hatása is van a labda sebességére. A pörgés visszafordításának képessége csökken ugyan a vastagabb szivacs miatt, ugyanakkor a szoftok esetében megszokott ütésfajták kivitelezésében sokat tud segíteni már az 1mm-es szivacs is. Amennyiben valaki rövid-szemcsés játékban gondolkodik, ott teljesen általános a 2mm környéki vastagság, ugyanis ezek állnak legközelebb a hagyományosnak mondható szoft-játékhoz.
Hogyan működik ez az egész, illetve miért vágtam bele a sorozatos próbálkozásokba?
Tapasztalataim alapján a legfőbb különbség a sima szoft borítások és a hosszú szemcsék között az, ahogyan azok a bejövő falsra reagálnak. Ha egy pörgetett labda ütközik egy sima szofttal, az "belesüpped" a borításba (szivacsba), és felfelé lendül. Ezért szükséges zárni az ütőszöget, amikor blokkolunk vagy kontrapörgetést választunk egy beérkező pörgetett labda esetében. Ezzel szemben, amikor egy hosszú szemcsés borítás érintkezik egy pörgetett labdával, a szemcsék "meghajlanak", hogy alkalmazkodjanak a pörgetéshez, így a labda viszonylag semleges szögben távozik az ütőfelületről (nem felfelé vagy lefelé). Fontos azt is megjegyezni, hogy a szemcsék nagyon kis felületen érintkeznek a labdával. Ez az extrém alacsony felület azt eredményezi, hogy a szemcsék nem tapadnak hozzá a labdához, tehát bármilyen pörgetés, ami beérkezik, az viszonylag rövid idő alatt távozik is. Ez eredményezi gyakorlatilag azt az effektust, hogy egy azonos mozdulattal elvégzett szimpla passzív blokkolás esetében is lehet a kimenetel egy horrorisztikus underspin (nyesés) vagy akár egy üres labda is attól függően, hogy milyen bejövő rotáció „volt abban a labdában” az ellenféltől. Ebben rejlik lényegében a néha feldolgozhatatlan „zavaró hatás”.
A váltás melletti döntésem mögött lényegében a labdabiztonságom javítása állt. Mind szervafogadások, mind labdatartás tekintetében óriási változást értem el a játékomban. Közepesen erős falsok esetében viszonylag egyszerűen boldogultam szoftokkal, viszont olyan ellenfeleknél, akik több, erős falsot tudtak szervákba ültetni, illetve az alapjátékukban is az ellenfél szétnyesése / szétpörgetése a cél, a szemcsék tényleg segítenek, hogy alacsonyan és hosszan kontrolláljam vissza a labdákat az asztalra. Számos olyan ellenfelem volt korábban, akiknél megtapasztalhattam a szemcse elleni játék nehézségeit, illetve érezhettem magam lemosva a pályáról úgy, hogy még felfogni sem tudtam, hogy mi történt az adott mérkőzés alatt. Határozottan állíthatom, hogy a hosszúszemcsék kezelése nem egyszerű feladat (pontosan úgy, mint ahogy a bejövő brutális pörgetések kezelése sem az) viszont nagyon fontos megérteni ezzel a borítástípussal kapcsolatban is, hogy nem véletlenszerű és rendellenes, ami a labdával történik (igenis meg lehet tanulni kezelni, illetve konzisztensen játszani ellene). Mióta lecseréltem a borításom megtanultam egészen kulturáltan forgatni is a mérkőzések alatt, ami még egyet emelt a játékom kiszámíthatatlanságán. Véleményem szerint azért irtózik az asztalitenisz társadalom nagy része a szemcséktől, mert nehezen találhatóak olyan edzőpartnerek vagy akár ellenfelek, akikkel megfelelő időt és energiát befektetve ki lehetne tapasztalni a játékot. Elméletben meg lehet érteni, hogy mi is történik a bejövő falssal, illetve miként kell kezelni egy labdát a szemcsével, de edzőpartnerek hiányában egy-egy szembejövő ellenféllel a konklúzió mindig az lesz, hogy megint kikaptam egy „csúnyakezű” játékostól vagy ismét felrepül az „ez nem pingpong” szlogen. Gondoljunk csak bele, ha mindenki szemcsével játszana a klubokban, akkor ugyanígy kezelnénk a szoft-szoft-os játékosokat is, nemde?
Alacsonyabb játékosztályokban sok szemcsés játékos „megél” abból a tényből, hogy az ellenfelek gyakran elkalibrálják a „reverse-spin” mértékét vagy egyszerűen megfeledkeznek a képletről, hogy a rápörgetett nagy falsok esetén visszatérő labda bármennyire is olykor üresnek tűnik, erős nyesésként érkezik vissza. Magas szintű koncentrációval, megfelelő lábmunkával, illetve az ellenfél ütéseinek pontos megfigyelésével ugyanakkor egy kiforrott technikájú játékosnak csemege lehet a borítás linearitását kezelni. Magasabb játékosztályban viszont a zavaró hatás generálásával önmagában már nehéz boldogulni a szemcsés játékosoknak. A folyamatosan növekvő játéktempó mellett ott már be kell vetni több taktikai elemet, hogy a szemcsés játékkal érvényesülni tudjunk.
Adjuk hozzá ehhez a képlethez, hogy a támadók rendelkezésére álló technikát folyamatosan fejlesztik. Sorra jelennek meg a tensoros, hibrid, gyárilag tuningolt szoftok. Ezzel szemben a szemcsék világában az utolsó forradalmi húzás egy tiltás volt: kiszedték a frictionless - teljesen tapadásmentes szemcséket az engedélyezett borítások közül. (Miközben az antik között számos ilyen van és engedett.) Szó sincs olyasmiről, hogy a labda méretének növelése után engedtek volna többek között abból a szabályból, hogy mekkora lehet a szemcsék maximális hossza, szélessége. A szabályozás a hosszúszemcsés borítások életterének a szűkítése felé megy, gyakorlatilag azon túl, hogy lettek színes szemcsék, ezen a téren a sportágban az elmúlt 15 évben semmilyen fejlődés nem mutatkozik, miközben a támadók rendelkezésére álló eszközök azért jelentősen változtak ebben az időszakban. Ezeket a tényeket tudva azért azt látni kell, hogy annak ellenére, hogy zavaró a borítás, az ilyen borítást használó játékosoknak egyáltalán nincs egyszerű dolga az érvényesülésben.
Zárszóként annyit szeretnék javasolni a próbálkozó szellemű játékosoknak, hogy hosszúszemcsés borítások esetében induljanak a lassabb és kontrollálható ütőfáktól, mielőtt elsőre egy karbonos OFF+ fán tesztelgetnék ezeket a borításcsodákat. Bármelyik Allound (esetleg Off-) sebességű tisztafa ideális lehet az első próbálkozásokhoz, szemcséket illetően pedig (mivel én nagyrészt OX-et próbáltam) akár a Yasaka Phantom 0012, Dr. Neubauer Desperado vagy Spinlord Stachelfeuer megfelelő tesztalanyként szolgálhatnak.
